Közeleg a születésnapom... Kanyargó utamon hamarosan elérek egy olyan életkorhoz, amikor talán már érdemes mérlegre tenni tetteimet, és tanulni is az elkövetett hibákból, vagy éppen büszkén tekinteni vissza egy-egy lépésre.

A negyvenes mérföldkőnél, egy pillanatra megpihenve elgondolkodhatok azon, vajon beteljesült-e minden, amiről gyermekkoromban merengve álmodoztam. Szerencsés vagyok, mert álmodozhattam. Szerencsés vagyok, mert az álmaim egy része testet ölthetett. Szerencsés vagyok, mert elérhettem életutam felét.

És ez oly' sok embernek nem adatik meg. A világ porosabbik részén, apró életek csak vágyhatnak arra, ami nekünk természetes. Küzdenek minden pillanatért, és ebben az eszeveszett harcban elveszve talán nem is mernek álmodni úgy, ahogy mi tettük. Tudtad, hogy naponta 5000 gyermek hunyja le végleg a szemét csak ezért, mert nem jut tiszta vízhez?

Ha apró lépésekkel is, de szeretnék melléjük állni, és tudni, hogy szeretteik könnycseppjei helyett vízcseppek hullanának alá. Szeretnék vizet adni ott, ahol ez a legnagyobb kincs... Segíts nekem, kérlek! Bármit is vennél nekem e kerek évfordulóra, inkább utald át az összeget. És ha minden sikerül, 25 pici életnek juttathatunk együtt egy kevés kis vizet... Minden csepp számít! Mert minden csepp életet ad!

Köszönöm szépen!